Isztambul nemcsak mint Törökország legnagyobb városa, hanem mint az Oszmán Birodalom egykori székhelye, a mesés Kelet kapuja is vonzza a magyar turistákat....

Hír tartalma:

Ízelítő az ISZTAMBUL
című kötetből


Fekvés


Isztambul az északi szélesség 41. fokának és a keleti hosszúság 29. fokának metszetében fekszik a földgolyón. A város nyugati fele Törökország európai részén (Trákiában), keleti fele az Ázsia részen (Anatóliában, földrajzi nevén Kis-Ázsiában) van, ami világviszonylatban páratlan helyzetet jelent. Isztambult a Fekete-tengert és a Márvány-tengert keskeny tengerszorosként összekötő Boszporusz vágja ketté, elválasztva ezzel Európát és Ázsiát is.
Természetes fekvése tehát már önmagában prezentálja a város mesébe illő panorámáját. A Boszporusz szépségét fokozza a belőle induló Aranyszarv-öböl, melynek kezdeténél terül el a történelmi városrész a szultáni palotával (Topkapi Szeráj) és a Hagia Sophia-székesegyházzal (Ayasofia Müzesi). Az Aranyszarv-öböl egyébként kettészeli az európai részt: az öböltől délre helyezkedik el a régi Isztambul, északra pedig az új negyedek, így Beyoglu (korábban Pera és Galata), valamint más városrészek.
Isztambul legfőbb nevezetességei a történelmi városrészben megtekinthetők egy nap alatt, az igazán hasznos kirándulásra azonban legalább három napot ajánlunk. Öt nap alatt már a város lüktetése, atmoszférája is átérezhető, betekinthetünk az emberek mindennapjaiba.
A város ázsiai része turisták számára talán kevésbé érdekes, főként olyan külvárosokból áll, mint Üsküdar és Kadiköy. Ám ha már Isztambulban vagyunk, mindenképpen érdemes - ha néhány órára is - betenni a lábunkat Ázsiába...

Ayasofia

Hol másutt is kezdhetnénk isztambuli sétánkat, mint a város egyik jelképénél, a lenyűgöző szépségű, impozáns, az emberiség legcsodálatosabb építészeti emlékei közé tartozó Ayasofiánál!
A török elnevezés az eredeti latinnak az eltorzítása: Haghia Sophia szent - avagy isteni - bölcsességet jelent. Az építmény mai helyén már a 4. században állt egy kisebb keresztény templom, ez 404-ben lángok martalékává lett. II. Theodosius császár (408-450) újraemeltette a falakat, ám az újabb építményt polgárháborús villongások közepette 532-ben fölgyújtották. A mai székesegyház alapkövét még ugyanabban az évben Justinianus császár (527-560) rakatta le.
Justinianus célja a székesegyház megépítésével az egykori Római Birodalom fényének és nagyságának felelevenítése volt. A Haghia Sophia eredetileg az azóta elpusztult bizánci akropolisz oldalánál helyezkedett el. Az építkezés öt éven át tartott, mintegy száz építőmester és tízezer munkás részvételével. Nyersanyagként a Bizánci Birodalom több pontjából (Egyiptomból, Libanononból, Delphoiból, Epheszoszból) hoztak márványt. A kupolatér pilléreit ólommal kötötték össze, a falak és a boltívek téglából készültek.
Mindjárt az építkezés befejezése után, 553-ban és 557-ben, majd 869-ben földrengések okoztak pusztítást az építmény szerkezetében. A keresztes hadak 1204-es nagy dúlásakor a Haghia Sophiát szinte teljesen kifosztották, kincseit elvitték, amit nem tudtak elmozdítani, jobb híjján szétverték. A 14. század folyamán az épületet kívülről pillérekkel erősítették meg.
Miután vezérei már az ostrom befejezésére és elvonulásra igyekeztek rábírni, II. Mohamed török szultán 1453. május 29-ére még egy utolsó végső rohamot rendelt el. Ennek előkészületei két napon át tartottak, és mint kiderült, nem voltak hiábavalóak. A törökök hét hét után első ízben megvetették lábaikat a falakon, s bár az elsőként fölkapaszkodó Hasszán nevű óriás termetű janicsárt a bizánci védők leterítették, onnantól fogva nem lehetett megállítani a hódítók előrenyomulását. Egyre több helyen tűzték ki a falakon a félhol­das, lófarkas oszmán lobogókat, sorra lemészárolták a város fegyveres védőit (köztük az utolsó bizánci császárt is), majd a déli órákban Konstinápoly ama kapuján, ahol ma a Topkapi Szeráj fekszik, belovagolt a szultán is.
II. Mohamed egészen a Haghia Sophia-székesegyházig ment. A templomból addigra már elkezdték kidobálni a keresztény műtárgyakat, szentségeket, ereklyetartókat, papi ruhákat, füstölőket és könyveket. Szorgos kezek szőnyeggel fedték be az ezeréves hideg kövezetet, a szószékre pedig felkapaszkodott az imám, és a templomot megtöltő énekével Allahot dicsőítő imára szólította föl a híveket.
Két nappal később ugyanitt tartották meg a pénteki istentiszteletet. A Haghia Sophiát addigra szinte teljesen dzsámivá alakították: a sebes kezű munkások kihordtak belőle mindent, ami a kereszténységre emlékeztetett, és a galérián a falakon sorban elhelyezkedő gyönyörű bizánci mozaikokat is kezdték gipsszel és fehér festékkel eltakarni, s Korán--dézeteket mintázni a helyükre. A kupolacsarnokban fölállították a szultán számára az imaketrecet, a padlót mindenütt szőnyeg borította, és amennyire lehetett, kiszellőztették az ortodox keresztény szertartások emlékét hirdető, a falakba beivódott tömjénszagot.
A török hódítók gondját viselték az általuk Ayasofiának nevezett épületnek: udvart, támfalakat, kutakat, konyhát, sírkápolnákat emeltek köréje, és újabb pillérekkel erősítették meg a falakat. Szép sorban elkészültek a dzsámi négy sarkában a minaretek is: az elsőt még II. Mohamed (1451-1481) emeltette, a többi II. Bajazid (1481-1512) és II. Szelim (1566-1574) idejéből származik. A beltérbe márvány szószék került, emelvényt csináltak az énekeseknek, és elkészült a szultán számára is a kimagasított ülőhely.
1847-ben restaurálási munkák kezdődtek az Ayasofián, ezt svájci mesterek végezték, akik felfedezték a gipszréteg alatt rejtőző bizánci mozaikokat. Abdulmedzsid szultán azonban nem engedélyezte a gipsz eltávolítását és a mozaikok szabaddá tételét: erre csak 1935-öt követően került sor, miután Atatürk bezáratta a dzsámit és kijelentette: az Ayasofia mostantól múzeum. Onnantól fogva restaurátorok és történészek igyekeztek az épület belső terét részben az eredeti, bizánci emlékek nyomán helyreállítani, részben úgy, hogy megmaradjon az oszmán időkből származó kép is. Így történhetett, hogy míg az Ayasofia kupolacsarnokában hatalmas pajzsok lógnak cirádás arab betűkkel rápingált Korán-idézetekkel, a galérián glóriával övezett bizánci császárokat és császárnőket láthatunk, továbbá a Megváltót, Krisztust és Szűz Máriát..
A külső falakat ugyancsak a múzeummá alakításkor festették vörösre.
Az Ayasofia 31 méter átmérőjű, 55,6 méter magas kupoláját, illetve tornyait a belvárosból szinte mindenünnen láthatjuk. Az épület a Sultanahmet városrészben van, a Régészeti Múzeum és Top­kapi Szeráj mellett, a Kék Mecsettel (Sultan­ah­met-dzsámi) szemben, a Yolu Caddesi és az Ayasofia Sokak találkozásánál. Gyalogosan gyorsan és könnyen megközelíthető mind az Aranyszarv-öböl, a Galata-híd felől, mind a Çeriler Caddesi, a Nagy Bazár (Kapali Çarşi), illetve a Hippodrom felől. Helyi közlekedési eszközként a metrónak nevezett, ám inkább HÉV-hez hasonló felszín feletti villamos a leginkább ajánlható, melynek megállója van az Ayasofia és a Kék Mecset közötti térnél.
Az Ayasofiába nem az eredeti főbejáratán lépünk be: bár nyugatról közelítjük meg, az épületbe északfelől mehetünk be úgy, hogy átvágunk az Ayasofia udvarán (atrium). A belépőket még az udvar elején lévő kasszánál válthatjuk meg, az Ayasofia hétfő kivételével minden nap reggel 8-tól délután 4-ig tart nyitva, a galéria a mozaikokkal fél négyig látogatható.
Mielőtt belépnénk az épületbe, vessünk néhány pillantást a II. Theodosius császár által építtetett templomnak az udvaron látható maradványaira. A külső előcsarnokból (exonarthex) ezután öt ajtó vezet a régi bazilikák előcsarnokába (narthex), érdemes megfigyelni a csodálatos, aranymozaikokkal ékesített márványburkolást és az ablakok színes üvegeit. Közvetlenül a templomtérbe ezután a császárkapun érkezhetünk: e fölött pillantjuk meg ez első bizánci mozaikot Krisztusról, a Megváltóról, amint bal kezében egy könyvet tart, jobbját pedig intően emeli felénk.
A templom központját a hatalmas kupolatér uralja. A falak színezése az alsó és a galériaszinten szürkéskék, a kupola alatt és a kupola belsejében aranysárga, ez utóbbit ablakok hosszú sora szakítja meg, ahonnét árad a fény a kupolacsarnokba. Belépve ide mindjárt szemben, a kupolacsarnok túloldalán láthatjuk az imafülkéket, attól balra a szultán helyét (Hünkar Mahfili), amely III. Ahmed (1703-1730) idejében készült, és ahonnét az uralkodó követhette végig a vallási ceremóniát.
A mennyezetről 8, egyenként 7,5 méter átmérőjű, fából készített pajzs lóg alá, ezek a 19. században készültek, a zöld festékre arany betűkkel, kalligrafikus jelekkel pingálta Mustafa Izzat Efendi kalligrafikus művész Allah, Mohamed és az első kalifák (Ebu Bekir, Ömer, Oszmán, Ali, Hasszán és Husszein) neveit.
A galériába a belső narthexből, baloldalról vezet föl lépcső, helyesebben mondva nem is lépcsőfokok ezek, hanem egy folyamatos, kör alakban épített emelkedő. Ezt ne hagyjuk ki semmiképpen, egyrészt, mert a galériából csodálatos látvány tárul elénk a kupolacsarnokra, másfelől odafönt gyönyörű bizánci mozaikok egész sorával találkozhatunk.
A Bizánci Birodalomban Justinianus császár idején virágzott föl a mozaikkészítés, a ravennai templomban ma is látható a császár és felesége, Theodóra mozaikból kirakott képmása teljes udvartartásuk kíséretében. Bár a Kivonulás könyvében a Biblia egyértelműen fogalmaz a képmások és más bálványok imádatáról, Bizáncban nagy népszerűségnek örvendtek a mozaikok: az ikonok mellett közkedvelt ábrázolási forma lett. Ahogy arról már korábban szó volt, a muszlimok szigorúbban értelmezik az erre vonatkozó vallási előírásaikat (Korán, 16. szúra), úgyhogy Konstantinápoly bevétele után, a Haghia Sophia-székesegyház dzsámivá alakításakor egyik első dolguk az volt, hogy a bizánci mozaikokat letakarták. Szerencsére ezt a módszert választották, nem pedig elpusztították őket, úgyhogy manapság ismét gyönyörködhetünk az Ayasofia mozaikjaiban.
Már mindjárt a földszintről a mennyezet felé pillantva fölfedezhetünk néhány 9. századi mozaikot (Szent Ignác, Keresztelő Szent János és Szent Theodor portréit), ám ezeknél lényegesen jobb állapotban vannak a galérián látható alkotások. Ezek egyik legszebbike Szűz Mária és az ölében ülő Krisztus 14. századból megmaradt mozaikja. Ugyancsak ebből az időből származik az a mozaik, amelyen Krisztus (immár felnőttként), Szűz Mária és Szent János látható. Látunk két történelmi témájú mozaikot is: az egyik - középen ugyancsak Krisztussal - II. Konstantin bizánci császárt és feleségét, a hírhedett Zoé császárnőt ábrázolja. II. Baszileiosz halála (1025) után a birodalom válságba került, nem kis részben az udvari intrikákban élen járó Zoé és testvére, Theodóra miatt. Zoé eltette láb alól első férjét, III. Romanoszt, és ugyancsak közreműködött második férje, II. Mihály halálában is. 64 éves korában nőül ment egy szenátorhoz, akit II. Konstantin néven trónra segített. Közös mozaikjuk a 11. századból való.
Bennünket jobban érdekel az a mozaik, amelyen - középen ugyancsak Máriával és a gyermekkel - II. (Komnénosz) János császár (1118-1143) és felesége, a Bizáncban szentként tisztelt Iréne látszik. Iréne Piroska (régies nevén Priszka) néven I. (Szent) László (1077-1095) magyar király lányaként született, és Könyves Kálmán királyunk (1095-1118) unokatestvére volt. Az akkor jó magyar-bizánci kapcsolatok jegyében nőül adták János bizánci császárhoz, és Bizáncban olyan tiszteletet érdemelt ki, hogy halála után szenté avatták - sőt fia, I. Mánuel, miután hosszú időn át nem született fiúgyermeke, az Árpád-házból akart magának utódot keresni. Meg is találta Béla herceg személyében, aki Bizáncban Alexioszként nevelkedett, majd miután Mánuelnek mégis fia született, hazatért Magyarországra, ahol III. Béla néven trónra lépett.
Ugyancsak a galérián találjuk meg egy keresztes lovag, Enrico Dandolo sírjának helyét. Dandolo a negyedik keresztes hadjárat idején érkezett Konstantinápolyba, és részt vett a város kifosztásában, majd elfoglalásában. 1205-ben meghalt, a Haghia Sophiában temették el, sírját a törökök 1453-ban kifosztották és kirámolták, Dandolo csontjait kutyák falták föl.
Az Ayasofiát az eredeti főbejáraton, a Kék Mecsetre néző kapun hagyjuk el. Mielőtt kilépünk, vessünk még egy pillantást a belső ajtó fölötti, 10. századi mozaikra, amelyen a városalapító Constaninus és a templomépítő Justinianus császárok felajánlják a várost, illetve a székesegyházat Szűz Máriának.


Kék Mecset (Sultanahmet-dzsámi).


Míg a turisták és a külföldi látogatók Kék Mecsetként ismerik, addig a törökök Sultanahmet-dzsáminak nevezik azt az impozáns, hat minaretes dzsámit, melyet a tizenötéves háborút (1593-1608) lezáró zsitvatoroki békét aláíró I. Ahmed szultán (1603-1617) építtetett az Ayasofiával szemben, részben azért, hogy megmutassa mind alattvalóinak, mind az egész világnak, hogy "mi, törökök is tudunk olyat építeni, mint a bizánciak". Építője, Mehmet aga azt a feladatot kapta: az új dzsámi egyrészt vetélytársa, másrészt afféle testvére, "ikerbolygója" legyen a Haghia Sophiának.
A Kék Mecset 1609 és 1616 között épült, mind a mai napig dzsámiként funkcionál. A falakat belülről kék fajansszal borították, a szintén kék kupola átmérője 43, magassága 22,2 méter. Mivel hat minaretet építettek hozzá, elkészülte után a mekkai Nagy Mecset egy hetedik tornyot is kapott, hogy elsőbbségét megőrizze.
A Kék Mecsetbe nem az Ayasofia felől, hanem oldalról, a Hippodrom felől léphetünk be (ha az Ayasofia irányából közelítjük meg, egy parkos dísztéren vágunk át, ahol képeslap- és nemzeti viseletbe öltözött teaárusok hadán kell magunkat keresztülverekednünk). A dzsámi udvarának közepén mosdásra használatos kút látható, de a muszlimok megmosakodhatnak a szertartás előtt a dzsámi falainál lévő csapoknál is. A belépést szigorúan ellenőrzik: a cipőket le kell venni (magunkkal vihetjük, vagy a bejáratnál hagyjuk), a hölgyek és rövidnadrágos férfiak kendőt kell hogy terítsenek a fejükre, illetve a meztelen lábszárukra. A bejárat után mindjárt a kisebb kupolák fedte "elődómba" érünk, ezután érkezünk be magába a fő kupolacsarnokba.
Habár az eredeti ablakokat acélvázas üvegekre cserélték le, a Kék Mecset belseje őrzi a klasszikus oszmán építkezés jellegét. A kupolát négy vaskos oszlop tartja, ez kevésbé elegáns, ám masszívabbnak tűnik az Ayasofia kupolájának tartópilléreinél. Az imafülkében a mekkai Kába-kő egy darabját őrzik, a szószék (mahfil) a kupolacsarnok közepén magasodik, péntekenként innen vezeti a ceremóniát az imám. Érdekesség, hogy a Kék Mecsetben lévő pulpitusról hirdették ki 1826-ban a janicsársereg megszüntetését.
A Kék Mecset épülettömbjében egykor iskola és mosókonyha is működött. A türbében nyugszik I. Ahmed, valamint testvérei: II. Oszmán és II. Murád szultánok.


Hippodrom (At meydani).


A Kék Mecset melletti tér (a Terzihane Sokak és a Yolu Caddesi között) már az antik Byzantium idején a város központja volt. A bizánci időkben a Hippodromon az ókori Róma Forumához hasonlatosan komoly politikai összetűzések zajlottak; az oszmán szultánok pedig az ezen a téren kifejezésre jutó néphangulaton mérték le a birodalom belső állapotát. Ha a Hippodromon elégedetlenkedő csoportok jelentek meg, az hamarosan lázadáshoz vezethetett, ezt megelőzendő például 1826-ban II. Mahmut erőszakkal tisztíttatta meg a teret az itt csoportosuló janicsároktól, és nem sokkal később a Kék Mecsetben kihirdette a janicsárság feloszlatását. 1909-ben ugyancsak a Hippodromon bukkantak föl először azok az elégedetlenkedők, akiknek mozgalma - az ifjútörökök - hamarosan II. Abdül Hamit szultán, illetve nem sokkal később az egész szultánság bukását maga után vonta.
Bár a Hippodromot a fentiek miatt sem a bizánci, sem az oszmán uralkodóknak nem kellett volna szeretniük, mind a császárok, mind a szultánok igen sokat tettek a tér szépségéért. A bizánci időkben ezen a helyen antik bronzszobrok álltak - a negyedik keresztes hadjárat katonái 1204-ben abban a hiszemben hurcolták őket innét el, hogy aranyból vannak... Ugyancsak a keresztesek bontották le és vitték el a velencei Szent Márk-bazilika előtti lovas szobor bronzból készült itteni másolatát.


Díszkút


A Hippodrom északi oldalán ma a II. Vilmos német császár (1888-1918) által adományozott díszkút áll. II. Vilmos 1901-ben járt Isztambulban, és politikai szövetséget kötött II. Abdül Hamittal. A két uralkodó monogramja látható az 1899-ben készült kút talapzatán.


Theodosius-obeliszk


A tér meghatározó eleme az úgynevezett Theodosius-obeliszk, amelyet eredetileg III. Tutmozisz egyiptomi fáraó (i. e. 1504-1450) állíttatott fel Heliopolisban (ma Kairó külvárosa). Theodosius császár 390-ben hozta el az obeliszket Egyiptomból Konstantinápolyba. Ettől délre találjuk a kígyós oszlopot, ez egykor a delphoi Apollón-templomot díszítette, a három kígyófej egykor nyolcméteres magasságban arannyal bevont tálat tartott. Az oszlopot 330 körül Constaninus császár hozatta a városba, az eredeti kígyófejek ma a Régészeti Múzeumban láthatók.
A Hippodrom harmadik oszlopa a tér déli végén VII. Konsztaninosz bizánci császár idejéből (913-959) származik, ennek bronz borítását ugyancsak a keresztesek szedték le, és vertek belőle pénzt 1204-ben.


Szulejmán-dzsámi (Süleymaniye Camii).


Kevés török szultánt ismerünk mi, magyarok annyira, mint Nagy Szulejmánt (1520-1566), akinek alakja - részben Gárdonyi Géza révén - beépült a magyar irodalomba, illetve a köztudatba. I. Szulej­mánt a törökök Törvényalkotóként vagy Hatalmasként is tisztelik, szerepe azonban a történészek körében vitatott. Egyesek szerint zseniális államférfi és hadvezér volt, akinek idején részben az ő személyes, részben nagyvezírei hódításai révén, az Oszmán Birodalom minden addiginál nagyobb területeket kebelezett be és vált első számú világhatalmi tényezővé; mások szerint szerencsés korban, afféle hatalmi vákuumban uralkodott, az egymással marakodó európai (Habsburg és francia) uralkodók szembenállását és elődei továbbra is megmaradó lendületét kihasználva terjeszkedett sikeresen.
Szulejmán főépítésze, a drinápolyi Szelim-dzsámit is megalkotó Mimar Szinán 1516-ban Jeruzsá­em falainak építésénél hívta föl magára a figyelmet. Rövid idő alatt a szultán legkedvesebb építészévé vált, és ilyen minőségében egyértelmű volt, hogy ő építi meg uralkodója dzsámiját. Ez a legnagyobb török dzsámi, 1550 és 1557 között épült, méltó a nagynevű szultánhoz. Fenségessége és ünnepélyessége inkább távolabbról, például a Galata-hídról csodálható, közelebb érve egyszerűségével tűnik ki.
A főépületbe az udvarról léphetünk be, az udvar közepén, mint rendszerint, itt is a rituális mosakodáshoz szükséges kút látható. A kupolát tartó négy hatalmas oszlop egyike Baalbekből, egy másik Alexandriából, kettő pedig egy bizánci palotából származik. A belső díszítés meglehetősen szimpla, csupán az imafülke mintázatát, valamint az ablakokat lehet kiemelni. A kupola festett arabeszkjei 19. századiak.
A dzsámihoz gazdag külliye tartozik: konyhák, mosókonyhák, szállóhelyek, kórház. A főépülettől délkeletre van a temető. Itt nyugszik Nagy Szulejmán legkedvesebb és legbefolyásosabb felesége, a lengyel rabszolganő Hurrem (másik nevén Roxána) társaságában.
I. Szulejmán több alkalommal járt Magyarországon. Első ízben 1521-ben, amikor seregei élén bevette Szabácsot, Zimonyt és Nándorfehérvárt (utóbbi elfogalása 1521. augusztus 29-én történt, érdemes megjegyezni a pontos dátumot). Öt évvel később tovább jutott: 1526. augusztus 29-én megsemmisítő vereséget mért II. Lajos (1516-1526) seregére, majd a győzelem után kardcsapás nélkül nyomulhatott Budáig, melyet akkor még nem foglalt el (bár az oszmán szokásjog szerint, ahol a szultán egyszer egy éjszakát is eltöltött, az onnantól az övé), hanem Mátyás király palotáját kifosztva, a kincseket - köztük a korvinákat - hajóra rakva szeptember 25-ig ott tartózkodott, aztán dél felé haladva és fosztogatva elhagyta az országot.
1529. augusztus 29-én (figyeljük megint a dátumot!) teátrális körülmények között, a mohácsi mezőn fogadta János magyar király hódolatát, ezt követően az I. Ferdinánd ellenkirály (1527-1654) kezén lévő Buda ellen vonult. A várost és a várat bevette, majd János királynak adta, és továbbment Bécs felé, amelynek sikertelen ostromával október 15-én hagyott föl.
1532-ben ismét Bécs felé tartott, ekkor egy másik úton, előrenyomulását a Jurisics Miklós védte Kőszeg állította meg: bár a vár végül augusztus végén behódolt, az ostrommal a szultáni sereg annyi időt elvesztegetett, hogy inkább elindult hazafelé.
1541 nyarán Szulejmán ismét Magyarországon tartózkodott: előbb fölszabadította Budát Ferdinánd hadainak ostroma alól, majd a hálálkodó magyar főurak vendégeskedése alatt augusztus 29-én (megint figyeljük a dátumot) a szultán janicsárjai megszállták a várat és a várost. Buda török kézre került, az esemény emlékezetes és megrázó ábrázolása olvasható Gárdonyi Egri csillagok című regényében.
Két esztendővel később ismét személyesen Szulejmán vezette a török hadat: elfoglalta Pécset, Siklóst, Esztergomot, Tatát, Székesfehérvárt, továbbá Tolna vármegye kisebb várait.
Ezt hosszabb szünet követte, legközelebbi és egyben utolsó magyarországi hadjáratára 1566. május 1-jén indult el Szulejmán Isztambulból. A cél ismét Bécs volt, ám a hadműveletek kudarccal jártak, a másik szárnyat vezető Arszlán budai pasát ezért a szultán augusztus elején kivégeztette. Augusztus 6-án a török fősereg körbezárta Szigetvárat, a várat Zrínyi Miklós védte maroknyi hadával. Szeptember 6-án a szultán meghalt a táborban, ám ezt a vezírek titokban tartották, sőt Szulejmán holttestét ki is ültették egy hadi szemlére: a janicsárok abban a meggyőződésben vonultak el előtte, hogy uralkodójuk látja őket. Szeptember 8-án Zrínyi maradék emberével kitört a táborból és hősi halált halt, a vezírek csak ezután, a vár bevételét követően jelentették be Szulejmán halálát. A szultán belső szerveit Szigetvár mellett hantolták el, holttestét hazavitték, és a Szulejmán-dzsámiban helyezték örök nyugalomra. Szigetvár ostromát néhány emberöltővel később a várvédő dédunokája, a költő-hadvezér Zrínyi Miklós beszélte el Szigeti veszedelem című eposzában, amely szerint Szulejmán halálát Zrínyi okozta, ám ez csupán a költői képzelet szüleménye.


Sehzade-dzsámi


Mimar Szinán egyik korábbi, nagyobb munkája a Sehzade-dzsámi, amelyet úgy találunk meg, ha végigmegyünk a Szulejmán-dzsámitól délnyugat felé induló Süleymaniye Caddesin, majd jobbra fordulunk, a Sehzadebasi Caddesire. Az ott lévő Sarahçane Parki déli részén áll ez a mecset, Mimar Szinán mecsetei közül az első fontosabb ilyen jellegű épület. I. Szulejmán rendeletére épült 1544 és 1548 között a szultán 1543-ban elhunyt fia, Mehmet herceg emlékére. A dzsámi melletti sírkertben nyugszik a hercegen és néhány testvérén kívül Szulejmán két nagyvezíre, Ibrahim és Rüsztem pasa is.

Ha a Szulejmán-dzsámitól a Mimar Sinan Caddesit érintve az Aranyszarv-öböl felé indulunk el, elérkezünk Eminönü városrészbe.


Eminönü városrész


Eminönü a belváros afféle közlekedési csomópontja, több dokkal, a Galata-híddal mint fontos átkelővel Galata és Beyoglu felé, illetve a közelben lévő Központi Pályaudvarral (Sirkeci Gari). Ez a hely már a bizánci időkben fontos kikötő volt: ide érkeztek a kereskedőhajók, és itt létesültek az első piacok is. Nem oly régen, még az 1980-as években is a Galata-híd környéke hemzsegett a halas és zöldséges kofáktól, őket azóta a város távolabb eső kerületeibe küldték.


Az Aranyszarv-öböl


Az Aranyszarv-öböl a Boszporusz és a Márvány-tenger találkozásánál egy keskeny beugró a szárazföld felé. Valaha ez jelentette a fővárost jelentő Bizánc határát: az öböl túlsó oldala inkább az oszmán hódítást követően népesült be, bár Galata már korábban is Konstantinápoly külvárosának számított.

Az 1453-as ostrom idején az Aranyszarv-öböl bejáratát a bizánciak a támadó török hadihajók ellen vaskos lánccal zárták le, a lánc mögött várta az esetleges török áttörést a nem túl nagy bizánci flotta. Hódító Mohamed hadvezéri zsenialitását bizonyítja az a húzás, amely során az oszmánok a galatai domboknál a Boszporusz vízéről szárazföldre, illetve farönkökre csúsztatták hajóikat, s a rönkökön, csúszósíneken egyetlen éjszaka alatt, a galatai dombokon átgörgetve mintegy hetven-nyolcvan hajót bocsátottak vízre az Aranyszarv-öböl északi részénél, teljessé téve ezzel a Konstantinápoly körüli ostromgyűrűt.


A Galata-híd


A Galata-híd eredetileg egy folyamatosan bővülő pontontákolmány volt, végső formáját a 19. században nyerte el, ám annyira tönkrement, hogy lebontották. A helyére épített új, modern átkelőt 1992 nyarán adták át a forgalomnak. Hamarosan ezt a hidat is birtokukba vették Eminönü jellegzetes figurái: a halászok, horgászok, akik hosszú horgászbotjaikkal időnként teljesen megtöltik a híd mindkét oldalát. A kisebb fogásokat - halakat, kagylókat - ott helyben megsütik, és árulják a járókelőknek.

A Galata-híd mindenképpen megér egy sétát, azért is, mert innen nézve fenséges látvány tárul elénk: balra az Ayasofia kupolája, a Kék Mecset minaretjei, előtérben a Topkapi Szeráj tornyaival; jobbra a magasban a Szulejmán-dzsámi fenséges sziluettje, közvetlenül a híd lábánál pedig az Új Dzsámi (Yeni Camii) magasodik, melynek építése 1597-ben kezdődött meg. Helyén egykor zsidó lakóházak álltak, a zsidókat az építkezés megkezdésekor Hasköy városrészbe költöztették, leszármazottaik mind a mai napig ott élnek.


Üdvözlések


Hello, szia! - Merhaba
Jó reggelt - Günaydin
Jó estét - Iyi akşamlar
Jó éjszakát - Iyi geceler
Viszontlátásra - Güle güle; illetve, ha valószínűleg többet nem találkozunk az illetővel: Allaha ismarladik
Egészségedre! - Şerefinize!
Hogy hívnak? - Adiniz ne?
Hogy vagy? - Nasilsiniz?
Köszönöm, jól vagyok - Iyiyim, teşekkür ederim


Alapszavak


Igen - Evet
Nem - Hayir
Köszönöm - Teşekkür ederim
Elnézést - Affedersiniz
Tessék? - Ne?
Mennyibe kerül? - Kaç tane?
Kérek...(vmit) - Bana verin...
Forró - Sicak
Hideg - Soguk
Nagy - Büyük
Kicsi - Küçük
Új - Yeni
Régi - Eski
Nyitva - Açik
Zárva - Kapali


Szállás


Hol van (a szálloda?) - (Bir otel) nerede?
Hol a toalett? - Tuvalet nerede?
Beszél itt valaki angolul? - Ingilizce bilen bir kimse nerede?
Szoba - Oda
Egyágyas szoba - Bir kişilik oda
Kétágyas szoba - Iki kişilik oda
Szoba fürdővel - Banyolu oda
Fürdőszoba - Banyo
Zuhanyzó - Duş
Török fürdő - Hamam
WC-papír - Tuvalet kagidi
Meleg víz - Sicak su
Hideg víz - Soguk su


Az utcán


Vasútállomás - Gar / Istasyon
Autóbusz-állomás - Otogar
Repülőtér - Havaalant
Hajó - Gemi
Étterem - Lokanta
Posta - Postane
Bélyeg - Pul
Légipostával - Uçakla
Pénz - Para
Pénzváltás - Kambiyo
Rendőr - Polis memuru
Utca - Sokak
Út - Caddesi
Balra - Sol
Jobbra - Sag
Menjen egyenesen - Dogru
Itt - Burada
Ott - Surada
Közel - Yakin
Messze - Uzak
Jegy - Bilet
Ma - Bugün
Holnap - Yarin
Benzin - Benzin
Motorolaj - Motor yagi
Dízelolaj - Mazot
Szuper - Süper
Főút - Karayolu
Behajtani tilos - Girilmez
Parkolóház - Katotopark
Autóút - Otoyol
Parkoló - Park yeri
Lassabban -Yavasla
Kórház - Hastane
Segítsen, kérem! - Yardime din
Bolt - Dükkan
Élelmiszerbolt - Çarşi


A hét napjai

Nap - Gün
Hét - Hafta
Hétfő - Pazartesi
Kedd - Sali
Szerda - Carşamba
Csütörtök - Perşembe
Péntek - Cuma
Szombat - Cumartesi
Vasárnap - Pazar


Hónapok

Hónap - Ay
Év - Sene
Január - Ocak
Február - Subat
Március - Mart
Április - Nisan
Május - Mayis
Június - Haziran
Július - Temmuz
Augusztus - Agustos
Szeptember - Eylül
Október - Ekim
November - Kasim
December - Aralik

Számok

0 - Sifir
1 - Bir
2 - Iki
3 - Üç
4 - Dört
5 - Bes
6 - Alti
7 - Yedi
8 - Sekiz
9 - Dokuz
10 - On
100 - Yüz
1000 - Bin
10 000 - On bin
Millió - Milyon

Étteremben, vendéglőben

Reggeli - Kahvahlti
Ebéd - Ögle yemegi
Vacsora - Aksam yemegi
Enni - Yemek
Kés - Biçak
Villa - Çatal
Kanál - Kaşik
Tányér - Tabak
Számla - Hesap
Leves - Corba
Halleves - Balik çorbasi
Paradicsomleves - Domates çorbasi
Zöldségleves - Sebze çorbasi
Csirkeleves - Tavuk çorbasi
Joghurtleves - Yayla çorbasi
Sütemény - Kek
Jég - Buz
Citrom - Limon
Sajt - Peynir
Pizza - Pide
Makaróni - Makarna
Kenyér - Ekmek
Méz - Bal
Mustár - Hardal
Víz - Su
Ásványvíz - Maden suyu
Tej - Süt
Tea - Çay
Kávé - Kahvesi
Sör - Bira
Bor - Kirmizi
Vaj - Tereyagi
Só - Tuz
Cukor - Seker
Bors - Kara Bibber