Kayserinak semmi köze a császárokhoz — ellenben ez Törökország közepe. Ha úti célnak ezt a várost tűzzük ki, akkor semmi baj, keletről-nyugatról egyaránt remekül (ennek értelmezését a t. Olvasóra bízom) megközelíthető. Busszal 13, vonattal 23 óra alatt érünk le/fel.

Az Erciyes hajdanán tűzhányó volt.

A gond akkor jelentkezik, mikor nagy körutazásunk egyik pihenőhelyeként tervezzük be Kayserit. A 13 óra utazás némiképp hasonlít egy 25 óráshoz, azonban az élettani jelenségek egészen másfajta skáláját kínálja. A misszió ( buszút ) egy nap alatt teljesíthető, és időtartamánál fogva nem is tűnik olyan fárasztónak, mint például egy Isztambul–Van NonStop. A jutalmat a nap végén ( rendes alvás ) ösztönszerűen elhagyjuk. Az eredmény: négy-ötnapi kóválygás ebben a hatszázezres városban, újabb és újabb sikertelen kísérletek az akklimatizálódásra, majd végkimerülés és napszúrás.

A régi bedesten. Ma bazár.

A meleget Törökország sok városában igenis komolyan kell venni, a meleg elleni harcban nem minősül hathatós fegyvernek semmilyen napozókrém. A légkonditól pedig fél nap alatt meg lehet betegedni – akár a buszon is! Inşallah, mondják erre a muzulmánok. Ez kb. annyit jelent, hogy „Tökmindegy, isten már úgyis eldöntötte, hogy mi lesz”. Ez így is van, és mindig szegény Kayseriban derül ki minden… Hogy napszúrás, vagy megfázás… Hogy székrekedés, vagy hasmenés… Képzeld csak el, hogy egy álmos reggelen már nincs időd elmenni a vécéig, és éppen az ágyban fekszel… Ne kenődj el, nem egy olyan utca van Kayseriban, ahol csak gyógyszertárak sorakoznak egymás mellett. Jól megy itt a patikusoknak.

 Kayseriban is van fedett bazár, nem is kicsi...

Amúgy Kayseri egy átlagos, higgadt nagyváros. Egészen európai arcot mutat, talán kicsit több a zöld, meg a hegy. Kayseri szinte bármelyik pontjáról láthatjuk Törökország második számú kultuszhegyének, a jó öreg 3600 méter magas, Erciyes hóborította bérceit (hajrá alpinisták). A parkokat öntözik, a város repülőterén félóránként (éjjel is) NATO-teherszállítók landolnak. Itt készítik a Magyarországon is forgalmazott, világmárkaként jegyzett Ulubaş-edényeket. Egy „ÖZBAK” elnevezésű cég MDF-konyhabútorokhoz készít előregyártott elemeket. Az Ikarus buszokat kezdik felváltani a még régebbi tömegközlekedési járművek, mint például a Škoda. Szinte a város közepén van egy kb. 40000 férőhelyes, többnyire csak a rockkoncertek kedvéért fenntartott focistadion, na mi a neve? Atatürk Stadyumu.

A szőnyegárusok.

A városban van egy régi ódon bazár is. Ha arra tévednél, számolj azzal, hogy mindenki szőnyegeket akar majd rádtukmálni. Mit csináljak én egy húsz méteres szőnyeggel, akár ott, akár itthon? Vagy egy 20000 lírás szőnyeggel? Egy tálcányi virtuális Efes Pilsen-t kap (hölgyek opcionálisan választhatnak 12*50 ml rózsavizet) az, aki megírja a választ a fenti két kérdésre. A határon pedig úgyis lenyúlják az értékes szőnyegeket…

2001. október