Pamukkale természeti képződményeinek, szépségének már az Ókori birodalom tehetős rétegei is csodájára jártak.

A török város világhírét fehér travertínójának, mésztufa gátjainak köszönheti, melyeket a rajtuk végigfolydogáló gyógyvíz alakított ilyenné.

Napjainkban a turisták kedvelt zarándokhelye Pamkukkale és híres, csipkézett szélű, egymás fölött magasodó, egykor vakító hófehér (mára a tursitáktól elszürkült) teraszos falai, melyek mintegy 2,5 kilométer hosszú és 0,5 kilométer széles területen alakultak ki az idők során.

A Nagy-Mendres folyó fölött húzódó, különös, megkövült zuhatag benyomását keltő sziklák olyanok, mint egy hófehér erőd, bennük a teraszokat kitöltő, egymásba kapcsolódó medencéinek vizei tükrözik vissza a kristályos mészkőfalakat.

Az egész hely olyan, mintha vattahegyeken járnánk.

 Pamukkale neve magyarul "gyapotvár", a gyönyörű sziklazuhatagok miatt leginkább gyapotmezőkhöz hasonlít.

A lenyűgöző természeti jelenség kialakulásának titka a fennsík pereménél lecsurgó forrásvízben rejlik, ugyanis az ebből kioldódó mész rakódik le hegyoldalon,

az évezredek során egymás fölé rakódott mészkőrétegekből így alakult ki a megkövült zuhatagként ható képződmény.

Ezek a mészkőfalak feletti fennsíkokon fakadó, vulkanikus eredetű, édes meleg vizű források nem csak a Földdel művelnek csodát.

Vizük mészben és más ásványi anyagokban rendkívül gazdag gyógyvíz, az értékes anyagokat a talajon átszivárgó és a forrásokba folyó esővíz mos ki a sziklákból.

A forrásvizet is a rómaiak felfedezték fel, ők voltak az elsők, akik fürdőt építettek itt.

A Pamukkalei gyógyvizet szokták az élet vizének is nevezni, mert ízületi gyulladásra, magas vérnyomásra és szívbetegségekre is jól hat.

Pamukkale egyedülálló természeti képződményei, mészkőmedencéi a Világörökség részét képezik.

Érdekesség, hogy Pamukkale testvérvárosa Eger, és ez nem véletlen, hiszen az Egerszalókontalálható mészkőképződmény a Pamukkaleihoz hasonló.